Már megin abba a csapdába estem hogy túl sokáig nem írtam viszont túl sok minden történt és így egy hosszú és unalmas bejegyzést vagyok kénytelen írni amit bizony a kedves olvasó nem biztos hogy értékelni fog.
Nahát... 2007.09.21-én egy évesek lettünk, tehát Sora(aki igazából Ely és neki is Ryo mondtaXD) szerint már lassan megtanulunk állni és beszélni, ami egy kapcsolatban nem biztos hogy rossz dolog. Nade talán mégsem olyan unalmas a dolog hogyha elmesélem hogyan is zajlott le az évforduló:) ugyaniss....
Kedves párom már jó előre lefixálta hogy péntek, este, Wasabi. Hétfőn azért már elkezdett motoszkálni bennem a gondolat hogy hát mit is adhatnék...Egyáltalán adjak ajándékot?? Mit tudnék adni aminek örül,talán hasznát is veszi, és mégiscsak kettőnkről szól... Hát, kamerát nem, nincs az a bank ami annyi pénzt kölcsönözne nekem. Filmet? Letöltjük, meg amúgyis személytelen. Mégha lenne valami nagy romantikus közös kedvencünk (de nincsen). Ruha..? Nemtudom a méretét. És úgysem tetszene neki. Parfüm? Szintén. Valami kézzel gyártott akármi? Úgyse jár túl gyakran haza és ahogy láttam mások rajzai jóval előrébb vannak a ranglistán mint az enyém (-jó,tudom hogy közel sem olyan szép de...namind1). Végül úgydöntöttem hogy magamat szépen felöltöztetem és mivel úgyis együtt vacsorázunk több talán nem is kell:) Elhívtam a hugomat hogy jöjjön velem segítsen ruhátvenni...amikoris kikotyogta hogy hát ő már tudja én mit kapok. Kicsit megilyedtem,aztán mégjobban. Na, akkor már mégiscsak illik valami... Vettem is hát izibe egy üveg tokaji aszút, tudom hogy az a kedvence, leszedtem a címkét és vittem gravíroztatni. Még büszke is voltam magamra hogy ezt aztán jól kitaláltam! Vettem még egy kis fiolát ami speciálisan szerelmes üzenetek tárolására volt kifejlesztve és meg is töltöttem egy olyasmi levéllel. SZépen összefogtam a kettőt és készvolt az ajándék.
Péntek este aztán némi késéssel megérkezett Balázs is ahol kezembe nyomott egy nagy csokor rózsát... Ahhh mondom dejó vagyok, virágért bort cserébe, minden oké,nincs beégés. Odaértünk Wasabiba (a budaiba) ahol külön kis szobát foglaltunk, igazi japán módi. Elő is kaptam a kis ajándékomat és nagy vigyorogva Balázs elé toltam. Ő persze felvette a meglepett arcát, meg örültis meghogy én milyen ügyes vagyok hogy ilyen szépet csináltattam. Gondoltam de szupi, na mostmár kajálhatunk- amikoris őis előhúzott egy csomagot a táskájából. "Tőlem is kapsz egy kis csekélységet." Hát gondoltam, mostmár mind1, lássuk a medvét...
Nade mikor megláttam. Felszakítottam az egyik oldalát... És az univerzum hirtelen lelassult majd megállt. Először nem akartam elhinni, azthittem csak egy rossz vicc. Aztán egy kis idő múlva rájöttem hogy nem az és visszatoltam a dobozt. Egy Canon Eos 400D volt benne.
(aki szakmabéli tudja hogy nemsemmi aki nemaz annak most mondom.)
Hátszóval...Köpninyelni nemtudtam még talán megköszönni se ha jól emlékszem... De nemtudom hogy egyáltalán meg lehet-e.... Ő persze csak röhögött rajtam meg az infarktusomon:)
Aztán jött a sushi (előétel!), 3 féle főétel (már ekkor kikészültünk) és 4féle desszert (abszolút halál). Mennyei étkek..........
Persze kábé vacsora alatt végig buzeráltuk a gépet meg kattintgattunk aminek az eredményét a buzi freeblog jóvoltából most nem láthatjátok.
Szóval így telt ez a kis forduló... Még soha ennyit 'nem értem senkinek'. És iszonyúan zavar hogy képtelen vagyok (leszek?) meghálálni...
Na de szóval másképpp egyébként és különbenis...Ez az egy év sokat javított a jellememen (habár még van mit csiszolni) , sokkal kiegyensúlyozottabb és mit mondjak...Sokkal boldogabb lettem:) Most úgy érzem ez még nagyon sokáig működhet így. És már alig várom a keringőt ahol egymás lábát tapossuk;D
Ceretlek....
